Lilypie - Personal pictureLilypie Third Birthday tickers

2009. február 8.

Születésed története

Bíztam benne, hogy simán fog menni minden, de sajnos nem így történt. Először is, az ott kezdődött, hogy a dokibá szerint a születésed várható időpontja 2008. október 25. Apával mi tudtuk, hogy ez korai, de a protokoll szerint ez volt az időpont. Nagyon vártuk ezt a napot, és bíztam benne, hogy ekkor fogsz megszületni, vagy előbb, nem így lett. A 38. héttől hetente, a 40. héttől 2 naponta, a 41. héttől pedig naponta mentem a kórházba NST + amnioscopiás vizsgálatra. Mivel úgy döntöttél, hogy nem nagyon akarsz kibújni, a dokibá úgy határozott, hogy felvesz a kórházba és "produkál "valamit - ezek az Ő szavai-. 2008. november 5-én tehát befeküdtem a kórházba, kaptam egy tágító ballont, amitől csodát vártak, csak nem jött össze. Mindösszesen annyi történt, ami aztán utólag kiderült, hogy nem is olyan rossz, 2 ujjnyira kinyílt a méhszáj másnap reggelre. Éjjel 1 órától éreztem, hogy fáj a hasam, meg a derekam, de ezek mint utólag számomra kiderült nem voltak fájdalmak. A fájdalmak csak ezután következtek. Ekkor értettem meg, hogy miért kérdezgette tőlem mindeki azt, hogy nem félek e. Most így utólag már értem. Délelőtt 3/4 9-kor kerültem a szülőszobára. Sajnos a fájások nem voltak rendszeresek és eredményesek. Azután, hogy a dokibá burkot repesztett iszonyatos fájások kezdődtek - szavakban nem lehet kifejezni -. Ezekkel a fájásokkal az volt a baj, hogy iszonyatosan fájtak, de eredményük nem nagyon volt, ugyanis a méhszáj állapota nem nagyon változott. Pár órával később, amikor már lehetett, EDA fájdalomcsillapítást, majd utána oxytocin injectiót kaptam, aminek szerencsére meg lett az eredménye, és eljutottunk abba stádiumba, hogy végre megszülethettél. 2008. november 6-án, 14 óra 55 perckor, 3170 grammal és 50 cm-rel megszülettél.

Miután megszépítettek egy kicsit, ráraktak a mellemre, ami csodálatos érzés volt. Egy picit nyekeregtél, de hamar megnyugodtál. Felöltöztettek a kórházi divatnak megfelelően és hihetetlenül édes voltál, nem sírtál, nagyon figyelmesen nézelődtél. A kórházban én 5, te 4 napot töltöttél. Minden rendben volt, nem sárgultál be, ezért vasárnap délután haza is mehettünk.

Nincsenek megjegyzések: