Márk mostanában nagyon igényli, hogy mindig a közelemben legyen. Eljátszik egyedül, de szereti, ha a szeme sarkából lát. A kinőtt baby-hordozójában kivittem magammal a konyhába mosogatni. Édesen eljátszott a könyvével, miközben mondta a magáét. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon csendben van. Ránéztem és láttam, hogy felfedezte a lábait. Olyan tündéri volt, ahogy tanulmányozta őket. Derékból emelte mindkét lábát és csak nézte és nézte. Látszott rajta, hogy azt gondolhatja, hogy ezeket valahogy meg kellene fogni, de hogyan? Szerintem pár nap és ezt is megoldja.
Új szokása is van a fiatalembernek. Addig-addig csiszálja a lábait, amíg a zokni le nem kerül. Naponta kb. 50-szer adom rá vissza a zoknit.
Még valami: ha valamit szeretne, -pl. menjünk oda hozzá játszani, vagy vegyük fel-, és ezt nem tesszük meg azonnal, akkor elkezd köhögni. NAGY KÓPÉ.
5 megjegyzés:
Ismerős a szitu:DD.Nagyon zabálni valóak ilyenkor,mikor köhögnek:)
Ez a köhécselés sokáig aggasztott engem is, de rájöttem, hogy nem beteg, csak figyelemre vágyott :)
Édes a pici manód.
Botianyu
Jaj az ismerős műköhögés.... és ez bizony még nagggyon nagyon sokáig fog boldogítani.... :)
Ez nálunk is így van. :)) Mármint a köhögés. :) olyan édes kis cselesek!
Add a kezébe a lábát,hogy megkóstolja,nagyon fogja élvezni!
Megjegyzés küldése