Szeparációs szorongás

“A „szeparációs szorongás” egyike a legkoraibb tudattalan érzéseinknek, tehát abból az életkorunkból hozzuk magunkkal. A szeparációs érzés, egy csecsemő életében az egyik legnagyobb kínt jelentő állapot. Ez érthető, ha végiggondoljuk, hogy az embergyerek a legkiszolgáltatottabb ivadék a törzsfejlődésben. Sokkal hosszabb ideig igényli az anyai ellátást, és gondozás nélkül valójában életképtelen. Ha az anya hosszabb időre eltávolodik a gyermekétől, aki erre teljes joggal, torkaszakadtából bömbölni kezd, akkor ezt a szeparációs állapotot éli át, tehát nyugtalan és szorong. Miután félelmeit nem tudja kordában tartani, egyetlen helyzet van, amiben elcsendesül és megnyugszik, és ez a mamája visszatérése, meg az ölelése. Az anya jelenléte tehát nyugalmat és biztonságot jelent, a hiánya pedig tudattalanul, félelmet a megsemmisüléstől.”
Márknál is elérkezett ez az időszak. Pár hete kezdődött, azzal, hogy nagyon komoly lett akkor, ha valaki olyan fogta, akit ritkán lát, vagy idegen a számára. Mostanra pedig nagyon keservesen elkezd sírni. Tegnap a leendő keresztapukájához mentünk, addig nem volt nagy probléma, amíg mi fogtuk. Na, de amint kikerült a kezünkből nagyon keserves sírásba kezdett. Annyira rossz volt látni, hogy mennyire kétségbeesett. A kis kópé azért a látogatás vége felé már incselkedett.