Mostanában elég gyakran értésünkre adja, ha valamit nem szeretne. Rázza a fejét, hogy nem szeretne a kiságyban menni, nem szeretne aludni, elég volt az étel, vagy nem akar valakihez odamenni. Zabálnivaló.
A játék mostanában az számára, hogy mindent szétrámol, ledob és már előre hunyorgatja a szemét. Továbbra is a kedvenc játékai a távirányító, telefon, telefonzsinór, ajtó, virágföld, mikró. Ha ezt előre tudom, nem veszünk játékokat. Na jó, ez nem volt komoly.
Sokszor kezdeményezi a kukucs játékot, ilyenkor olyan jókat nevet. Tapsol, ha valami tetszik neki. Integetni még mindig csak akkor hajlandó, ha azt Ő szeretné, egyébként nem nagyon.
A haja egyre világosabb lesz. Apukája sötétbarna, én szintén. A családban egy szőkéről tudok, az az én nagypapám.
Darabos ételt eszik a drága. Kezdetben nem ment zökkenőmentesen, de mára már nagyon ügyes. Pohárból is szépen iszik, ha van kedve hozzá.
Vezetve lépeget. Ha kapaszkodik valamibe, akkor olyan mint a villám.
Aminek nem nagyon örülök, nagyon szeret harapni, csípni, tépni. Persze ezeket nem engedjük neki. De annyira édes még ilyenkor is. Finiszes a gyerkőc. Tárja szét a karjait, hogy megölel, aztán egy óvatlan pillanatban már a hajamba kapaszkodik és diadalittas sikítás közepette már tép is.
Eszméletlen sebességgel mászik. Legjobban azt szereti, amikor kirohan a konyhába, én meg utána, és mondom neki, hogy megfogom. Imádja.
A “beszéde” is sokat fejlődött. Egyfolytában mondja a magáét. Vau, vau, va-va, de-de-de, te-te-te, bugi és hasonló dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése