Az igazi “FérfiHalál”…

…, amit az én drága majd 21 hónapos kisfiam előadott. Tegnap sétálni voltunk, ami Márknál inkább szaladás (nem tud lassan menni, valahova mindig siet). Rohan-rohan, egyszer csak elkezdett ugatni egy kutya, amitől megijedt és elesett. Nem lett vészes a sérülés, a térdét és a kezét nyúzta le egy kicsit. Természetesen sírás, felvetette magát, jajgatás, iszonyatos grimaszolások, kezét kitartotta, nézte a “hatalmas sérülést”. A lépcsőn is úgy kellett felvinnem. Hazaértünk lemostam neki vizes vattával, de alig engedte meg, hogy hozzáérjek. Majd Betadinos fertőtlenítővel töröltem meg, de mikor meglátta, már rázta a fejét, hogy szeretné, elkezdett kétségbeesetten sírni, tekerte ki magát a kezemből, alig lehetett lefertőtleníteni. Majd hozzám bújt, teljesen leizzadt, lesápadt, és csak bújt-bújt-bújt, nézett maga elé, nagyon belelovallta magát a történtekbe, pedig azért ennyire nem volt komoly. Próbáltam vigasztalni, énekeltem neki, de rázta a fejét, hogy ne, mert Ő most nagyon megsérült. Egyszóval: tipikus FÉRFI.